Arra már volt példa, hogy egy versenyt feladjak, de hogy két nap alatt egyetlen érvényes gyakorlatot se sikerüljön bemutatnom, most fordult elő először. Igaz, a szombati nem teljesen rajtam múlott, persze, tovább is mehettem volna, miután végre megtaláltam a második pontot a körön kívül a szomszéd völgyben, de ekkor már versenyláz helyett inkább az foglalkoztatott, hogy mi a fenét kezdjek ezzel a szituációval, most legyek én a genyó, aki elmeszelteti a versenyt, vagy a balek, aki ezt szó nélkül hagyja?
Nem akarom arra kihegyezni ezt a posztot, hogy Lacigáék rosszul rendezték a Világkupát, de nem tudom nem az első élménnyel kezdeni, mikor is megérkezve Řitka - ejtsd Rzsitka - faluba betoppantunk a Versenyközpontba ezzel a jó hírrel: "Hello, we'd like to register". Erre a rendezők zavartan összenéztek: "For what?".
...az udvara - nosztalgiázott Anna az egykor volt Jó ebédhez szól a nóta egyik slágerét idézve, mikor meglátta a versenyközpontot, amely valóban egymaga pótolta a soha létezett szlovák tengerpartot. Éppen a pálmafák hiányoztak, meg a fűszoknyás, virágfüzéres lányok, ráadásul áprilishoz képest a hőmérő simán vitte a harminc fokot. Ilyen helyen csak az egészen eszementek bringáznak, ilyen eszementből pedig volt nem kevesebb, mint 470, ami valljuk be, nem kevés, sőt, sok. Csak a részrehajlás mondatja velem, hogy a mi versenyeinken azért többen indultak el az elmúlt években, de ebben én sem hiszek teljesen őszintén.
Lassan két hónapja, hogy ismét átálltam a rendszeres városi bringázásra és ez alatt előjött az összes, jól ismert frusztráció.
Nem, nem szándékozom tartósan visszatérni a tájfutáshoz, nyugtattam meg Gerzsont a Postás Kupa rajtjába menet. Alapvetően csak azért jöttem, hogy mindenkinek megmutassam, milyen szép bozótruhát terveztem, ne kelljen októberig várni a divatbemutatóval. Szomorúan állapítottam meg ugyan, hogy a Spari évekkel ezelőtt lenyúlta majdnem ugyanezt a design-t, őket hamarosan ügyvédeink útján fogjuk felszólítani a jogsértés beszüntetésére, de ezt leszámítva tényleg csodaszép, meg is dicsértek mindjárt az első nap, aminek értékéből csak kicsit von le az, hogy a gyártó képviselője tette, talán nem minden érdek nélkül. De akkor is, köszönjük!
"Itt a jövő. A kerékpár, ez a forradalmian új jármű. Nem akarok valótlan állítani erről a kétkerekű csodamasináról, csupán annyit mondok, szebbé varázsolja az életet. Többet nem garantálhatok. A ló a múlté!" (Butch Cassidy és a Sundance Kölyök)
Elsősorban magamnak, hogy ne kelljen keresnem. De megosztom másokkal is, vagy mert jól írnak, vagy mert érdedekeset.
- Lucie